Tohr és Sen'ki/Autumn története. - SPOILERREL teletömve! Saját felelősségre.
Újjászületett szerető
Warddal kb. 4 éves az ismeretségünk. Amikor levettem az Éjsötét szeretőt a polcról nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad a titokzatos, buja világ, mely vámpírokkal és alantasokkal van teli és még ennyi idő után is remegve várom a következő részeket.
Nem titkolom, hogy a fantáziám által előhívott férfi szereplők sem kis befolyással voltak rám. *pirulós kaján vigyor*
Sztori röviden: Tohr, a fele elvesztése után összeroppan, Lassitert a bukott angyalt küldik, hogy visszajuttassa a férfit az élők sorába, és segítsen Wellsienek kijutni a Köztesből.
Sen'ki igyekszik megismerni lányát Xhexet, miközben próbál súlyos múltján túljutni.
Sajnálom, hogy az előzményeket nem egy teljes novella bontja ki, hanem az ő könyvükben bontakozik ki, az ősrégi szál is, de jó volt ez így is. A történet előrehaladásával érződik a karakterek kibontakozása, ahogy a két szál eggyé válik, ahogy a durva talaj, egyre egyenletesebbé válik, letisztul.
a könyv tele van könnyfakasztó jelenetekkel.
-Éreztem Tohrment kínlódását, ahogy próbálja megnyitni a szívét, egy másik nő előtt,- vagy akár metaforikusan az élet előtt-, hogy élete szerelemét segítse átjutni az Árnyékba. Próbál túljutni a múlton, főleg a könyv végén. Lenyűgözött a céltudatossága, amikor kész volt végül elengedni a felét.
-Amikor először, hosszú idő után kimerte hangosan mondani Wellsie nevét...
- Amikor Tohr és Sen'ki veszekedése. Amiket a Testvér mondott, hát még az én szívemnek is fájt. Megköszöntem Lassiternek is, amit ezek után Tohr kapott.
-A termékenységi időszakok, hát volt egy pár :D de, Tohr viselkedése elég idétlenre sikeredett.
Egyszóval Tohr elég sokszor csinált hülyeséget a történet alatt, de az mind Autumnhoz sodorta.
Akciójelenetekben sem volt hiány. Húú, de még mennyire. Ami Assail házánál történt, az DURVA volt, de imádtam. Ahogy testvérekként együtt dolgoztak...az önfeláldozás, mindenki részéről nagyon megindító volt.
Qhuinn. Ahogy következik az ő könyve, egyre izgatottabb leszek. Assail házánál, vagy ahogy Laylaval bánik mind azt bizonyítja, hogy végre az ő feje lágya is benőtt és ha ez lehet még szexibbé teszi. Az, hogy Layla családot ad neki, engem is megnyugtat. Blayjel nemvolt semmi bajom, -igazából még most sincs, de hogy milyen féltékenységi roham tört rá....Jó, persze Qhuinn utasította vissza, de...Na majd jön, a következő rész ( ^.^ )
John és Xhex, éreztem, hogy az ő ügyük fontos, és annyira szépen kidolgozott szál. Johnnak nem elég, hogy meg kell birkózni a nevelő anyja halálával, a nevelő apja új szerelmi életét is fel kell dolgozni, és még a saját életét is tisztába kell tennie. Maximálisan el lehet fogadni azt, amit, mint parancsoló érez és a kín, amit amiatt érez, hogy a fele harcol. Nem akar arra a sorsra jutni, amire Tohr. De annyira szépen el lett varrva végül az ő száluk, hogy egy darab panasz szót sem lehet ellenne tenni. Viszont szerintem Xhex lehetett volna egy kicsit engedékenyebb, bár ha ezt megteszi, akkor saját magát adja fel. Megtörik. Az viszont nem a rettenthetetlen Xhex lenne-
Xcor, nem a kedvencem. Se szimpátiát, se minimális érdeklődést nem váltott ki belőlem. Amikor az ő része jött a könyvben, szívem szerint átugrottam volna az ő részét.Jó nem kívántam szegény halálát, de...hiszem, hogy az ember, vagy ebben az esetben vámpír megválaszthatja a tetteit. az, hogy elkezdte vagdosni magát, mert a legjobb barátját ledöfte? Bár lehet, ohgy ebben az Őrző keze is benne volt. :D Mert ha Xcor nem szúrja le Throe-t, akkor az nem találkozik Laylaval, aki nem ismeri Xcort, és a többi.
A történet vége, pedig... A Testvérek, ahogy kifejezik az együttérzésüket. Krokodil könnyeket hullattam Rhage bekopogásától egészen az Autumnéig.
Wellsie temetési szertatása, az szenvedés, végül a katarzis. Hát úristen, ez egy kib***ott érzelmi töltetű bomba.
"Halle-kibaszott-luja."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése